header
P. Márkus Emília
 

A múzeum gyűjteményéből:


           
           
           

Született: 1860. szeptember 10.
Elhunyt: 1949. december 24.

1875. október 23. első színpadra lépése: Dumas: Alfonz úr-ban – Adrienne, Várszínház
1877 a Nemzeti Színházhoz szerződik
1877. október 22. Shakespeare: Rómeó és Júlia – Júlia, Nemzeti Színház
1882 Pulszky Károly felesége lesz, mint P. Márkus Emília
1901 az első magyar filmben címszerepet kap (A tánc)
1903 Párdány Oszkárnak lesz a felesége, továbbra is P. Márkus Emília marad hát
1921 Greguss-díjat kap
1928. a Nemzeti Színház örökös és tiszteletbeli tagja lesz
1930 megkapja a kor legmagasabb adható kitüntetését, a Corvin-koszorút.
1932 nyugdíjaztatása
1932 – 1942 nyugdíjasként játszik a Nemzeti Színházban
1942. augusztus 15. utolsó premierje: Zilahy Lajos: A házasságszédelgő, mint az óvodásné, korábban ő alakítja a színésznő szerepét
1946 őszén a Magyar Színházban három estén keresztül játssza, a "Szülők lázadásában" Holm tanácsosné szerepét.
1947 nyarán a Vígszínházban fellép a Mi lenne ha... című műsorban, ahol Ady verseket szaval
1949 szentestéjén, december 24-én hunyt el, 89 évesen.

Zilahy Lajos írja róla: „Az az arc, melyet a francia naturalista drámaírók, Augier, Dumas fils és Sardou rajzoltak, az a gonosz, gyönyörű asszonyi arc, amelyen szenvedések és szenvedélyek paroxizmusában kígyózik a szemöldök, görbül boszorkány vonalakba az ajak, bűvöl a tekintet, az az arc, amelynek viselőjéért meg kell halni, vagy sikoltva mutatni rá: „Tue la” Ő a Francillon, a Kaméliás hölgy, a Fedora asszonya, ő a Violante a bírák előtt. A kék szem és lágy szőkeség asszonyisága, az asszony, aki megcsal, az asszony, akit megcsalnak, aki elbukik, akit elbuktatnak, aki szeret és akit szeretnek, aki öl és akit megölnek. E szerepkörökben neki is megvan a maga egyéni pátosza, amely azonban közelebb van a természetes beszédhez, mint a Jászaié, annyival közelebb, mint amennyire a naturalisták, a társadalmi dráma alakjainak hangja áll közelebb a való élethez Szophoklész, Shakespeare vagy Katona alakjainak hangjánál.”

Márkus Emília így emlékezik vissza gyermekkorára: „Egy éves korban kerültünk fel Pestre. Anyám Horváth-lány volt, Horváth Anna, Horváth Boldizsárnak, az első magyar igazságügy miniszternek a húga. Sokan jártak gyerekkoromban anyámék házába, akikre érdemes emlékezni: Vas Gereben, Czuczor, Bajza, Arany János...A mi családunkban senki sem volt művész...mire tizenkét éves lettem – ki kellett venni a zárdából. Nem bírtak velem. Színésznő akartam lenni. Nagy felháborodás az úri családban. Ilyen még nem fordult elő közöttük.”

Márkus Emília még az akadémiai záróvizsgáinak letétele előtt már a Nemzeti Színház tagja lesz. 1877. október 1-jétől szerződött tehát az ország első színházához, első fellépése, mint tag: 1877. október 22-én este történik, és nem kisebb szerepben, mint Shakespeare: Rómeó és Júliájának, Júlia szerepében. 17 évesen a Nemzeti Színház tagja lenni, és első fellépésül, mindjárt az egyik legnagyobb szerepben debütálni, és rögtön Nagy Imre partnereként, kivételes pályakezdet. A Pesti Napló így ír erről az első fellépésről: „Márkus Emília kisasszony ma lépett fel először, mint szerződött tag a nemzeti színpadon, Rómeó és Júliában, Júlia szerepében. Az érdeklődés igen természetes. Márkus Emília kisasszony azon kevés szerencsések egyike, ki úgyszólván rögtön a pálya legkezdetén figyelmet keltett, s nem közönséges mérvben csigázta fel a közönség várakozását, s általánossá vált azon vélemény, hogy a kisasszony jövője legalább is nagyon reményteljes.”

Jó ismerője Csathó Kálmán rendező beszél egy ízben Márkus Emíliáról: „mint nő – élete virágjában is – ellenállhatatlan... Mint színésznő pedig meg volt áldva mindazokkal a testi és lelki tulajdonságokkal, amelyek egy drámai művésznő kelléktárát az akkori felfogás szerint hiánytalanná tehetik. Vonzó és érdekes arca, hosszú pilláktól sűrűn árnyalt kék szeme híven ki tudott fejezni minden érzést és indulatot, anélkül, hogy bármikor csak egy pillanatra is eltorzult volna. Erőteljes, de karcsú termete egyes részleteiben nem volt egészen tökéletes – keze, lába bizony nem volt aprónak mondható – egészében véve mégis harmonikus és tetszetős. Emellett tudott gyöngének, törékenynek, s egészen fiatalsága legvégső határáig leányosnak látszani. Dús hajkoronája legendás volt és semmiféle hajfestéssel sem utánozhatóan, meleg aranyszőke. Ezért hívták népszerűsége tetőfokán Szőke Csodának – Gyönyörű, meleg hangja éppen olyan hajlékony és engedelmes volt, mint termete, éppen olyan kifejező, mint az arca. A szót mindig szép tisztán, hibátlanul ejtette, a düh önkívületében is érthetően, egy nagyon-nagyon pici dunántúli színezettel, ami – anélkül, hogy csak távolból is tájszólásba siklott volna – ízesen magyarrá tette beszédét."

Ahogy Móricz Zsigmond írja 1923-ban: „Márkus Emma a Lady Annában ért el művészetének csúcsára.” Ibsen Nóra alakítása európai hírűvé lett, különösen azután, hogy Ibsen magyarországi látogatása során kijelenti: „...meine allerbeste Nora!” Sőt Márkus előadását, a világhírű Nóra-színésznő Eleonora Duse elébe helyezi a szerző maga. Európai hírű másik legendás szerepe is, mert ő a legkiválóbb Kaméliás hölgy, Sarah Bernhardt és Eleonora Duse játéka mellett – mondják a kor európai színházi szakemberei. Márkus 34 éves korában kezdi Margitot játszani, és 31 éven keresztül láthatják a szerencsések ebben a szerepében. Ady Endre így ír a Nagyváradi Naplóban a vendégszereplésről: „... Márkus Emília művészete megérdemli a leghalottabb darab föltámasztását is... A Kaméliás hölgy híres a Márkus hölgyei között, más és különb a többinél. Az apával való jelenetben pedig – ez az öreg darab legöregebb jelenete – egyszerűen csodákat művel Márkus a darabban...”

A fiatal színésznő, már családi indíttatása okán is a legjobb társaságok köreiben mozog a színházon kívül. Szinte természetesnek tekinthető, hogy igen gyorsan feleségül kérik, mégpedig a finom társaságok egyik legkellemesebb, legkulturáltabb ifjú tagja, Pulszky Károly, a kitűnő művészettörténész a kérője. Pulszky ekkoriban az Országos Képtár fiatal igazgatója.

Az idővel gazdagon, műkincsekkel pazarul és bőkezűen berendezett otthonukban élénk társadalmi élet zajlik. Megfordul náluk Jókai, Csiky Gergely, Gyulai Pál, és gyakori vendégük Ambrus Zoltán, Herczeg Ferenc is. A kor legkiválóbb festői festik meg ekkoriban arcképét. Temple János Desdemona jelmezében készít egy egész alakos képet róla, s gyakorta ugyanebben a jelmezben lép a társaság elé, a kép mögül előlépve, kissé zavarba ejtve a nézőközönségét a megelevenedett festmény benyomását keltve.

Pulszky Károlyt külföldi képvásárlásai kapcsán, melyet a Magyar Államkincstár megbízásából végez, megvádolják hűtlen kezeléssel, és a nyomozás megindításáig vizsgálati fogságba helyezik. Ekkor Márkusnak már mind a két lánya megszületett, és bár zsenge gyermekkorban vannak, édesanyjukat sokan a válásra próbálják rávenni. Ő hajthatatlan és a bajban lévő ura mellett végig kitart. El kell hagyniuk az akadémiai lakást, és sok tárgytól is megválnak egy-egy aukció során, másokat ismerősöknek adnak el, hogy valamennyire pótolni lehessen a kiesett nem kevés jövedelmet. Beköltöznek átmenetileg a Royal szálló bérházának egyik lakásába. Pulszkyt ugyan szabadon engedik, de egy magas kártérítési összeget állapítanak meg. Ekkor válnak meg igazán a műkincsek nagy részétől, sőt Márkus személyes tárgyai, ékszerei, bundái is kellenek az adósság rendezéséhez. Pulszky idegei felmondják a szolgálatot s távol családjától, hazájától öngyilkosságot követ el.

Andor Oszkár teljes fiatalságával lobog Márkus Emma körül, és minden különcségét, kicsapongásait, kalandjait szeretetével tolerálja. Beosztással él és ennek köszönhetően lassan rendbe hozza Márkus teljesen zilált pénzügyeit. 1903-ban Márkus Emília végül házasságot köt Andor Oszkárral. Ám miután színházánál már két évtized óta P. Márkus Emília néven ismeretes, kérvényezi, leendő férjének, egyébiránt magyarosított Andor nevének Párdányra változtatását. Ez a szokatlan kívánsága is teljesül, és így ő maradhat továbbra is P. Márkus Emília.

A Paulay Ede féle első Csongor és Tünde előadáson alakítja Tünde szerepét, és majd öt esztendőn keresztül játssza azt. 1879. december 1-jén Vörösmarty emlékére rendezett előadáson először, Tündeként utoljára 1885. december 1-jén. Aztán furcsa és érdekes ajándéka a sorsnak, hogy 53 év múlva, a darab színpadraállításának emlékére, amikor újfent előadásra kerül a sor, az egykori Tünde Mirigy szerepében tündököl. Bánk bánban játssza Izidórát, Melindát, végül Gertrudist. Jókai Mór regényírói népszerűségét soha sem tudja a színpadon kamatoztatni, annak ellenére is, hogy 18 drámai művét mutatja be a Nemzeti Színház, amelyből Márkus Emma 8 darabjának a címszerepét játssza. Személyesen is jó barátságot tart fenn az idősödő mesterrel, aki az egyik legnagyobb színpadi sikert jelentő Aranyember 35-dik előadását követően egy, erre a célra készíttetett hamutállal kedveskedik a művésznőnek. 1931. március 6-án mérföldkőként eljátssza először életében a Nagymama címszerepét. Előtte számosan, egyebek között Blaha és Jászai Mari is, ám a Márkus Emma féle Nagymama talán a legfiatalosabb előadás. Partnere, az unoka szerep Mártája Bajor Gizi, aki csak azért kéri ezt a szerepet, hogy az általa rajongásig szeretett Márkus Emmával léphessen fel egy darabban.

Forrás:

Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket. Budapest, Magvető, 1957.
Zilahy Lajos: Jászai Mari és Márkus Emília. Nyugat, 1922. 3. szám
Ady Endre: Márkus Emília estéi. Nagyváradi Napló, 1901. június 8.

 
content_bottom
footer